Bejegyzés

ERCP vizsgálat

ERCP (epe és hanyálmirigy vezeték feltöltése)

Az ERCP a tápcsatornai endoszkópos vizsgálatok egyik legnagyobb szakértelmet igénylő fajtája. A vizsgálat célja az epe- és a hasnyálmirigy vezetékének kontrasztanyagos ábrázolása, a kóros az epevezeték elzáródádát okozó elváltozások megoldása., endoszkópos kezelése.

A vizsgálat során a nyelőcsövön, a gyomron és a nyombélen át hajlékony oldalra tekintő speciális endoszkópot (duodenoszkóp) vezetünk be a patkóbélbe, és fölkeressük az epe- és hasnyálmirigy vezeték szájadékát képező záróizmot (Vater papilla, Oddi sphincter). A duodenoszkóp munkacsatornáján keresztül vékony műanyag katétert (kanült) juttatunk az epevezeték és a hasnyál mirigyvezeték szájadékába, majd kontrasztanyaggal föltöltjük a közös epevezetéket (choledochus) illetve a hasnyálmirigy vezetéket (Wirsung) és ezt követően a vezetékekről RTG képerősítővel röntgenfelvételeket készítünk. Az így készített fölvételek révén számos panasz (így felhasi görcs, hányinger, hányás, haspuffadás, étvágytalanság, bőrviszketés, fogyás) és tünet (sárgaság, láz, fogyás, világos /agyagszínű/széklet, sörbarna vizelet) okát deríthetik ki.

Az epevezeték szájadéka a nyombél leszálló szárában, rendszerint a hasnyálmirigy-vezeték szájadékával együtt a Vater-papillában helyezkedik el. A Vater-papilla sebészileg nem csonkolt gyomor esetén endoszkóp segítségével könnyen fölkereshető. Az epevezeték szájadéka pedig a betegek több, mint 90 %-ában kanülálható. Attól függően, hogy milyen elváltozást észlelünk, elvégezhetjük a szájadék (papilla) záróizmának átmetszését (papillotomia, endoszkópos sphincterotomia), a közös epevezetékből köveket távolíthatunk el, vagy szükséges esetén daganatos vagy  gyulladásos jellegű szűkületeket tágíthatunk fel.  Amennyiben az elzáródást sikerül feltágítani,  az epe- és a hasnyálmirigy nedv tartós elvezetését plasztik vagy fém stentek (csövecskék, drain) beültetésével biztosíthatjuk. Az epevezetékkő eltávolítására olyan kosarat alkalmaznak, mely az endoszkópon való átvezetés alatt műanyaghüvelybe van burkolva, és ugyanígy fedve van, amikor az epevezetékkő fölé juttatják. Ezt követően a fémszálas kosár kinyitható, majd az epevezetékkő kihúzható. Természetesen ez az eljárás annyiszor megismételhető, ahány követ el kell távolítani.

Az epevezeték szájadékának az átvágását (papillotomia, sphincterotomia) számos ok miatt kell elvégezni: ezek között a leggyakoribb az epevezetékkő, daganat okozta epevezeték-elzáródás, az epevezeték záróizmának működési zavara, hegesedése. S bár a záróizomzat átvágása nem kockázatmentes beavatkozás, hiszen közel fél százalékos a halálozása, és 5-10 %-ban hasnyálmirigy-gyulladást, vérzést, bélátfúródást okozhat, mégis sokkal kevesebb szövődménnyel jár, mint a hasonló okokból elvégzett sebészi beavatkozás.

A májfunkciós zavart (icterus, sárgaság) és epepangást okozó epevezetékkő eltávolítása a hasüreg hagyományos sebészi megnyitása nélkül, ERCP-vel rutinszerűen megoldható. (Az epekő elhelyezkedhet az epehólyagban és az epevezetékben. Az epehólyag kövesség megoldása sebészi, az epeutakban lévő kő legkevesebb szövődménnyel endoszkóposan távolítható el.)